Halcsontos Fűző

Nőtörténet és privát történelem

Egy kis bajusz még nem is csúnya...

2019. október 22. 20:31 - SzécsiN

Szépségápolás a múlt századfordulón

Milyen erőfeszítéseket tett és tehetett egy nő a múlt századfordulón, amennyiben arra vágyott, hogy szépségét ápolja, esetleg külseje kevésbé előnyös részleteit elleplezze? Dr. Jutassy József bőrgyógyász több évtizeden át fennálló intézetének koronkénti hirdetéseiből pontosan követhetőek a rendelkezésre álló lehetőségek és a szépségápolási divatok. A bőrgyógyász 1891-ben szerezte meg orvosi diplomáját és az intézete cégtáblája szerint 1892-ben alapította meg a Kossuth Lajos utca 4. szám alatt Orvosi Kozmetikai Intézetét, ami – más-más helyeken – egészen az 1930-as évekig működött. Jutassy hatalmas vagyonra tett szert a kínált szolgáltatások és az általa fejlesztett kozmetikai termékek révén – ez is mutatja, mekkora igény (és fizetőképes kereslet) volt ekkoriban már az otthoni vegyészkedésen és házi praktikákon túl az intézményesített szépségápolásra, amit Jutassy azzal a szlogennel hirdetett egyik tájékoztató füzetében, hogy „a kozmetika alapja az egészségtan és orvostudomány”, azaz tudományos alapokat ígért a hozzá fordulóknak.

lillie-langtry-1852-1929-granger.jpg

Már akkor is rengeteg termék létezett. Az újságok hátsó, hirdetési oldalai tele voltak különféle kozmetikai csodaszerek hirdetéseivel, amelyek feltehetően nem a megoldások forrásai voltak, hanem az igények megfogalmazásai. Innen tudjuk, hogy az emberek karcsú termetre, de telt kebelre, dús hajzatra, (a férfiak tömött bajuszra), valamint makulátlan, ránctalan és hófehér bőrre vágyakoztak.  A nyomorúságos budapesti lakásviszonyokat jól ismerő Bródy Sándor több novellájában is megjeleníti a különféle kozmetikai szereket készítő embereket, részben annak a kontrasztnak a megjelenítésére, hogy a termékeket, amelyekhez a szépség, tisztaság és ápoltság képzete társul, valójában sötét, koszos, rendetlen odvakban kotyvasztják nyomorgó emberek a legelképzelhetetlenebb alapanyagokból.

arckrem_szazadfordulo.jpg

Más esetekben olyan vegyi anyagokat tartalmaztak a szerek, hogy ha egyszer-egyszer hatásosnak is bizonyultak, hosszú távon komolyan károsíthatták az egészséget: a különféle szépítőszerek összetételéről legtöbbször a használatuk elleni intésekből:  – „[k]erülni kell azonban minden áron a festőszereket, melyek közül különösen a fehéreknek zink- és ólomfehér, bismut és higanytartalma a bőrre nézve felette ártalmassá lehet”–, valamint azokból a reklámokból értesülhetünk, amelyek külön kikötik, hogy a termék sem ólmot, sem higanyt nem tartalmaz.

szappanok.jpg

Hogy miből keverte ki dr. Jutassy a saját púderét? Saját elmondása szerint porított rózsasziromból és „animál-anyagokból”. Bár a 20. század végétől a kozmetikai ipar radikálisan átalakult ebben a tekintetben, az állati eredetű öszetevők használatában senki nem talált kivetnivalót a 20. század elején. A doktor úgy vélekedett, hogy „az állatok zsírja, faggyúja, veleje, vére, zsíros váladéka (tej és tejtermékek), szőre, bőre stb. tartalmazzák azokat az anyagokat, melyek az emberek bőrébe teljesen beivódnak; az élő bőr szinte megemészti őket, tehát kitöltik azokat a hiányokat, pótolják azokat a hibákat, miket az évek és a viszontagságok ütöttek rajta.” Így tehát az állati eredetű anyagok képezték az alapját az „animálkenőcsöknek” és az „animálszappanoknak”, amelyeket a bőr tisztításához és hidratálásához árult.

cleo_merode.jpg

A száraz és zsíros bőr eltérő igényeit felismerve természetesen különféle termékeket kínált a más-más bőrproblémákkal rendelkező vásárlóknak, készítettek cold cream-et (ezt például a színésznők használták a színpadi festék eltávolítására), lanolin crème-et, glycerin crème-et és crème celeste-et.  A dr. Jutassy-féle kozmetikai szappant a száraz és érett bőrre, a dr. Jutassy-féle gyógyszappant a zsíros bőrű klienseknek ajánlotta a cég, ahogyan az állati zsírokból, növényi olajokból és ásványi zsiradékokból kikevert arckrémeknek is többféle változata létezett. A kendőzésben, tehát a bőrhibák és ráncok elfedésében is változott a divat. Egyes asszonyok ragaszkodtak a zománc (email), egy sűrű, fénylő bevonatot képező krém használatához, amely meglehetősen feltűnően fedő szer lehetett, inkább mesterséges fényhez való, aki természetesebb fedésre vágyott, inkább csak könnyebb púdert használt.

puder_szazadfordulo.jpg

A doktor igyekezett mindig a tudomány legfrissebb vívmányait alkalmazni, sőt szóbeli források szerint állítólag az „emberkísérletek” sem álltak tőle távol, és cselédlányokat fizetett meg azért, hogy engedjék magukat kezeltetni. Például dr. Jutassy a bőr alá fecskendezett paraffininjekciót hirdető képén látható is, hogy nem egy ránctalan arcra vágyó dámát (aki nyilván nem is mutogatta volna magát), hanem egy egyszerűbb asszonyt fizethetett meg azért, hogy hagyja a bőre alá injekciózni a paraffint az előtte-utána reklámkép kedvéért. Elsősorban persze dr. Jutassy is a megszokott hidratáló készítményeket, az arcmasszázst, borogatást ajánlotta. Ugyanakkor érdekes módon úgy akarta a ráncossá vált bőrt simává tenni, hogy zsírpárnát növeszt(et) alá: „lesoványodott egyéneket jól táplálunk, vasas-arzenes szerek vagy ásványvizek által erősítünk, esetleg hízó kúrát tartatunk velük, mikoris az általános kövéredésben az arc zsírpárnája is részt vesz, és ha ezt még arcmasszázs által fokozzuk is, a zsírpárna megvastagszik, az arc bőrét feszíti s ekkép a ráncokat simítja, eltünteti.” A ráncos arc felvarrása helyett az arc „kipányvázását” javasolta a doktor: „Sőt a bőrt szoktatni is lehet; a ráncos részt az ujakkal szétfeszíti, tapasszal vagy más ragasztó anyaggal ekkép órákon át fixírozva, mintegy kipányvázva tartja az ember és – persze türelemmel – kényszeríti bőrét a simaságra.”

jutassy_arcfeltoltes.jpg

A századfordulón a test bizonyos részeinek szőrtelenítése még nem vált olyan elterjedtté, mint az elkövetkezendő évtizedekben, amikor a nők akár a hétköznapokban is megmutatták fedetlen lábszárukat és karjukat vagy a merészebb fürdőruhadivat miatt akár combjukat, hónaljukat. Mindazonáltal a hosszú ruhák és csuklóig érő ruhaujjak korában is mutatkozott igény a szőrtelenítésre, például gyakran kérnek tanácsot ezügyben a levélírók a női lapok hasábjain. „Sok nő naponkint borotválkozik; mások órákat töltenek el, míg az egyes szálakat körmükkel vagy kis csípőfogóval kihúzgálják, maró szerekkel – úgynevezett szőrvesztő szerekkel (depilátor) – leétetik”—írta dr. Jutassy, aki többféle szolgáltatást és terméket kínált erre a kozmetikai problémára is. Aki nem helyben kívánta igénybe venni az elektrolysis-t („szőrirtást villanytűvel”) vagy a Kromayer-féle szőrvésést, az vásárolhatott Jutassy-féle szőrszíntelenítőt vagy szőrvesztőt (epilációs krémet), mindkettő 5 koronába került. Ez volt akkoriban egy hasonló kozmetikum – pl. egy hajfesték, arckrém vagy púder – ára, de ennyibe került egy új könyv is: tehát nem volt filléres tétel, de túlságosan drága sem a középosztálybeli fogyasztó számára. Nem tudni kik és milyen sokan vásárolták, hiszen túlságosan intim kérdés volt ez ahhoz, hogy nyilvános felületeken részletesen megvitassák a használati szokásokat (mint pl. a szépítőszerek esetében), de jellemző módon a reklámok elsősorban a kéz, a karok és az arc szőrtelenné válását ígérik. Noha dr. Jutassy egy megjegyzéséből az is kiderül, némi szőrzet az ajak felett nem számított szépséghibának:

„Egy kis bajusz, mely a nő felső ajkát árnyékolja, még nem is csúnya, sőt párisi ízlés szerint pikánssá, érdekessé teszi az arcot; de egy erős szakálnövés, melyet a bőkezű természet varázsol a női arcra, elcsúfítja, férfiassá, martialissá teszi azt.”

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://halcsontosfuzo.blog.hu/api/trackback/id/tr6315245794

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása