Halcsontos Fűző

Nőtörténet és privát történelem

Hazaszeretet odalenn

2018. január 09. 16:00 - SzécsiN

Trianon és a lányok felvilágosítása

nagyleany2.JPG"Ha végigtekintesz a magyar történelmen, nem fogsz a magyar nők között híres tudósokról, művészekről, szalóncsevegőkről vagy nagy szépségükről híres démonokról olvasni, de annál többet a honleányokról, a nagyasszonyokról” – mondja egy lányoknak szóló tanácsadó könyv olyan hangsúllyal, mintha dicsőségére szolgálna a magyar honnak, hogy 1932-ig a magyar nőknek nem sikerült beírniuk a nevüket a történelembe. Nemhogy tudományukkal vagy művészetükkel, de még társasági szerepükkel vagy szépségükkel sem. Legfeljebb honleánykodással vagy nagyasszonykodással, mert eddig legfeljebb erre nyílt igény.

Ez azért bizonyára túlzás volt, de amikor propaganda zajlik, akkor mindennek arról kell szólnia. Még a lányok szexuális felvilágosításának is. Tizennégy év telt el a Nagy Háború befejezése és tizenkettő Trianon óta: azok a lánycsecsemők, akik akkoriban születhettek, éppen az 1930-as évek elején lettek „nagyleányok”, és dr. Csaba Margit és Csia Sándorné Leicht Mária könyvéből nem csupán a testük titkairól értesülhettek, hanem arról is, miben számít rájuk a nemzet. Horthy 1919 őszén fehér lovon bevonult a „bűnös városba”, hogy megmentse a forradalmak káoszától Budapestet, az azóta eltelt bő egy évtized pedig a tábor összekovácsolásával telt. A női táborban is értesült róla mindenki, hogy a trianoni határok pusztán ideiglenesek, és arról is, hogy a társadalom éppúgy az állandó harckészség állapotában létezik, mint mondjuk az egri vár védői, csak kicsit másképpen: „Oh, ma is van miért küzdeni e csonka hazában. Ma nem szurkot és vizet kell forralnod, hogy az ellenség fejére zúdítsd azokat, hanem hazaszeretetedet kell önmagadban fűtened, hogy el tudd viselni a sok lemondást és nélkülözést akkor, amikor az árulók, selyemben és autókban járnak körülötted. Ma nem puskát kell segíteni tölteni, hanem be kell tudnod osztani kis jövedelmedet, nem vársánc építésénél kell közreműködnöd, hanem a munkáddal és értelmeddel a gazdasági fronton támadt réseket kell neked is eltömeszelned.”

Az akkori lányok már bizonyára kisiskolás korukban megtanulták skandálni (az egyébként egy nő, Papp-Váry Elemérné által kiötlött) Nemzeti Hiszekegyet (Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában…), és azzal is idejekorán szembesültek, hogy hazájuk politikai és gazdasági helyzete nem csupán húsba vágó, de a méhükig hatoló kényszer. A nemzet azt is elvárja tőlük, hogy a havivérzésüket "különösen a mai súlyos gazdasági viszonyaink mellett" is honleányhoz méltó önuralommal vezényeljék le, hiszen:

haziasszonykepzo.jpg„…azért értékelik le olyan sokan a női munkaerőt, mert a fegyelmezetlen elemek örökös nyűgösködésükkel és munkaképtelenségükkel rontják a többi hitelét.  A menstruatio egészséges nőt nem akadályoz a mindennapi munkájában, fölösleges tehát ilyenkor feküdni, nyűgösködni, zúgolódni. Ez mind nem segít rajtad, legfeljebb környezeted előtt leszel kiállhatatlanná. ha beteges tüneteid vannak, menj orvoshoz, sok kellemetlenségtől megszabadíthat. Egyébként pedig fegyelmezd magad és iparkodjál kötelességeidnek 100 százalékig megfelelni.”  Ez – mármint hogy a nők a havonta bekövetkező menstruáció ellenére még nem válnak munkaképtelenné – olyasvalami volt, amit már dr. Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő is hangoztatott a 19. és 20. század fordulóján. Számára, valamint az utána jövő tanuló és dolgozó nők számára azért lehetett különösen fontos hangsúlyozni, hogy „nincs nyavalygás, senki nem hal bele egy kis vérzésbe”, mert nem is olyan sokkal korábban a nőemancipáció ellenzői még azzal érveltek, hogy a nőket azért nem szabad az oktatás vagy munka arénáiba beengedni, mert ők a menstruáció miatt „félemberek”, emiatt fizikailag és mentálisan nem tudnak annyit teljesíteni, mint a férfiak. csaba_margit.jpgMost azonban bonyolultabb lett az érvelés, hiszen aktuálisan kifejezetten szükség volt rá, hogy akár a középosztálybeli nők is dolgozzanak, járuljanak hozzá a család jövedelméhez. Ez persze nem jelentette azt, hogy megszerezhetik a férfiak előjogait: „Ne akarj a nagy törvénnyel szembeszállni. Nem férfi leszel, hanem korcs, aki sehol sem tudja megállni a helyét.”

A lányoknak ugyanis az az elsődleges feladatuk, hogy szüljenek és anyaként szolgáljanak, bár a könyv szerzői kissé pironkodva elismerik, hogy az 1925-ös statisztikák szerint Budapesten minden 100 férfire 123 nő jut, ezért csak a lányok 81 %-a számíthat férjhezmenésre és szülésre.  De a maradéknak is adtak ötleteket, hogy értelmesen tölthessék életüket… Végezetül még ezt üzenték annak a nemzedéknek, amelynek majd a II. világháború emészti fel fiatal éveit, akkor szeret, házasodik, szül vagy nem szül, aggódik családtagjaiért vagy veszíti el őket: „Ennek a beteg és csonka országnak csak egy testben és lélekben egészséges nemzedék szerezheti vissza az épségét, az erejét. Munkára hát! Gyomláld ki a dudvát és gazt a lelkedből és készülj testileg és lelkileg a te magasztos nagy hivatásodra.” Volt mire.

Egyéb részletek a két háború közötti nőtörténetből és privát történelemből: Szécsi Noémi - Géra Eleonóra: A modern budapesti úrinő (1914-1939)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://halcsontosfuzo.blog.hu/api/trackback/id/tr2813561905

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása